Múltidéző sorozatunk
Reiman Zoltán, miskolci lokálpatrióta tollából – 53. rész
Városunk lakossága március 17-én értesült a pesti eseményekről:
,,Hire jött, hogy a tanulók és ifjúság Pesten zavargani kezdenek, – országgyűlési követeinktől igen érdekes levelek érkeztek, azok folytán az adminisztratornál conferentiát tartatott, még most is titkolni akarták az eseményeket, sokan igen megrémültek azon hírre, hogy Bécsben kiütött a revolutió. Estve a Casinoban felolvastatott Kun József levele, ki éppen Pesten volt, ebből tudtuk meg, hogy Bécsben 13-án a katonaság a népre lőtt, s némelyek elestek, mely esemény a Pesten már elindult mozgalmat igen nevelé. A 12 pontot, és Petőfi dala, a Casinoban dictaturára bocsátattak. A Sajtó szabadság minden helyes gondolkozásu emberben nagy örömet gerjesztett, már ekkor mindenki látta, hogy igen nagy dolognak kellend történni és oly idő következend reánk, milyenről a történetek nem emlékeznek. És Márczius 20-áról. Gyűlés a megye kisebb termében roppant nép. Elnökül Szathmáry Király József hivatott meg, kit már mindenki volt administrátornak tekintett, ő kerek kalapban kokárdával jelent meg, a reformok fölött örömét nyilvánítá. Az országgyűlési követek levele leírhatatlan lelkesedéssel fogadtatott, tapsvihar tombolás, követé azt, s öröm könnyek csillogtak a szemekben; megértettük, hogy Bécsben a feliratot vivő küldöttség mily diadallal fogadtatott, megtudtuk, hogy e nevezetes felirat a Felség által el van fogadva, Batthyány Lajos miniszterelnöknek czimezve.”
(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV., 61-62. oldal)
Szathmáry Király József lett a választmány elnöke. Március 24-én megérkezett a helytartótanács levele arról, hogy a sajtó újra szabad, eltörölték a cenzúrát. A nemzetőrség is megalakult, a város katonakorú népességét lajstromba vették – 700 embert -, ezen lajstrom fejlécén ez szerepelt:,,Alólirottak a miskolci nemzetőrség soraiba beállva minden had és fegyverszabály szigoru megtartására ha ugy kell eskü alatt is kötelezzük magunkat. Miskolcz, 1848. márczius 22.”
(Szendrei János: Miskolc története és egyetemes helyirata IV., 63. oldal)
A 700 nemzetőr négy századra lett szétosztva. Egy héten két alkalommal gyakorlatoztak közösen – vasárnap és csütörtökön -, március 26-án pedig megkapták a fegyvereket. A gárda fő őrhelye a Városháza volt. A négy században a csapatokat egy-egy százados vezette, a sereg élén a fővezér állt.
A négy század századosai a következők voltak:
Liptay János,
Kun Bálint,
Demcsa János,
Rábel Mihály.
Mindannyian nyugalmazott császári és királyi tisztek voltak. A tisztek neveit böngészve megtalálhatóak benne Miskolc ősi családjainak képviselői. A Szepessy, a Kun, az Okolicsányi, a Serfőző, a Sassy, a Soltész, a Tegledy, a Szűcs, a Donga, a Balajti család – a teljesség igénye nélkül – tagjai mind-mind ott voltak nemzetünk szolgálatában. Demcsa százados a miskolci görögség, Rábel pedig a zsidóság tagjaiból került ki.
Érdekesség, hogy a harmadik században káplárként megtaláljuk Piskóty Jánost – szintén régi miskolci család sarja -, aki később a tragikus sorsú Bató Eszter férje lesz.
Görgey és Miskolc
Görgey Artúr élete során négyszer járt Miskolcon, ebből háromszor a szabadságharc alatt. Az itt töltött időszakban Doleschall Gáborral, városunk híres orvosával baráti kapcsolatba került. Így fogalmaz róla saját, életrajzi ihletésű könyvében az orvos:
,,A lejárt forradalomnak két fő tényezője volt: Kossuth Lajos és Görgey Artúr.”
(Dobrossy István (szerk.): Borsod és Miskolc 1848-1849-ben)
1896-ban látogatott újra városunkba az akkor már agg egykori fővezér, aki Lévay Józsefet is felkereste itt-tartózkodása idején.
1930-ban Görgey Artúr nevét vette fel a honvéd gyalogezredünk, emlékét utca is őrzi Miskolcon, sőt, az első köztéri (mell)szobra is nálunk állíttatott.
