Múltidéző sorozatunk
Reiman Zoltán, miskolci lokálpatrióta tollából – 56. rész
Vajon tudjátok-e kedves miskolciak, milyen népcsoportok lakták egykoron városunk területét? Gondolkodtatok-e azon, kik járhattak azokon az utakon, melyeken nap mint nap lehajtott fejjel sietünk valahová?
Az újkőkor után egészen a késő bronzkorig nem találunk semmilyen bizonyítékot arra, hogy városunkban emberek közössége élt volna. Persze a belvárosban a házak alatt nem lehet kutatni és ki tudja mennyi értékes lelet vár ott felfedezésre. Egyébiránt nagyon érdekes helytörténeti tény, hogy a főutcánk nyomvonala azon a szekérúton fut, melyet még a kelták vágtak maguknak körülbelül 2000 évvel ezelőtt. Ez az út kötötte össze a Sajó-menti nádasokat a Nagysáncon lévő telepükkel.
A kőkorszakban földvára(ka)t is találunk a város jelenlegi közigazgatási határain belül, mely közül az egyik a tapolcai Várhegyen található. Ezt a földvárat a kommunizmus nem kímélte, feltárás helyett bányaként használták. Ki tudja mennyi értékes lelet semmisült meg ezekben az évtizedekben. A régészeti kutatások alapján azt feltételezik, hogy a vár ahhoz a népességhez köthető, melyek a Kyjatice-kultúrát képviselték. Ez a kultúra kiterjedését tekintve Észak-Magyarországot, illetve délkelet Szlovákiát foglalta magában.
Valószínűleg valahol itt találkozott a kelta és a szkíta kultúra képzeletbeli elválasztó vonala. A szkíta lovas-nomád nép volt, ők nem építettek várakat és településeket, viszont sok leletet hagytak maguk után. A Dudujka-völgyben került elő egy gepárdot ábrázoló szobrocska és a Szentpéteri kapuban temetőjüket is megtalálták 1986-ban. Ezek a népcsoportok együtt éltek egykor városunk területén. A szkítákat – akik körülbelül Kr. e. VI. században érkeztek hazánk területére – a Kr. e. V. században érkező kelták lassanként felváltották.
Tacitus, római történetíró, számol be arról, hogy a ,,Cotinus” nevű törzs lakja a Bükk erdejeit és bányássza vasérc lelőhelyeit. Ez a törzs lehetett a bükkszenlászlói Nagysánc lakója. Népes oppidum – erődített városias kelta település – volt, 400×600 m kiterjedésű, pénzverővel, vasfeldolgozóval, fegyverkészítővel. Arany ékszerek, kerékagyak, abroncsok, fejszék, kalapácsok, fegyverek, kaszák, eke, szóval komoly ismeretekkel rendelkeztek a vasgyártás és az ékszerkészítés területén. A hatalmuk alatt álló terület egészen a mai Radostyánig ért. Sokáig lakták városunk területén, hiszen több rétegben találtak leleteket a régészek.
,,Területünkön először a kelták használtak pénzt. Katonák voltak a macedón uralkodók hadseregében és zsoldjukat pénzben kapták. Miután visszatértek hazánk területére a nagy Balkán-hadjáratot követően, utánozták a forgalomban lévő görög pénzeket, illetve ezek utánzatait, egymás között is pénzzel fizettek. Ekkor még eredeti görög vereteket is hoztak, melyeknek a Kárpát-medence a legészakibb előfordulási helye. Később a görög veretek áramlása megszűnt, a kelták a saját régi vereteiket kezdték másolni. A prototípust általában II. Fülöp (i.e. 359-336) tetradrahmái jelentették s filippeusoknak nevezzük őket. (…) A numizmatikában az úgynevezett ,,cotinus” pénzeknek két csoportját különítik el, az egyik fő területe Borsod megye, lelőhelyei: Óhuta, Szirmabesenyő, Sajó-, Hernád-, Garam-, folyók völgye Nagybesztercéig. A másik fő terület Nógrád megye, lelőhelyei: Lapüjtő, Pilin, Karancshegy.”
(Dobrossy István (szerk.): Miskolc története I. – Ringer Árpád: Miskolc történetének földrajzi háttere, 69. oldal)
A kelták nyomait megtalálhatjuk még Diósgyőrben, illetve a belváros egyes pontjain is. 1846-ban 367 db kelta ezüstpénzt találtak a Nagysáncon, melyet 1849-ben Bécsbe szállítottak, Windisch-Gratz herceg magángyűjteményébe került. Vajon hol lehetnek manapság ezek a pénzérmék?
Összegezve, városunkban a kelták éltek először “városias rendben” és ők használtak először pénzt fizetőeszközként.
Gondoljunk csak bele, milyen érdekes lenne belepillantani a Nagysánc életébe, hétköznapjaiba. Végig kocsikázni egy kelta szekéren a főutcától Mexikóvölgyig. Érdekes lehetett a szkíták és kelták együttélése, kultúrájuk keveredése. Vajon merre kanyargott akkor a Szinva és hogyan nevezték? Használták az Avas-hegy javait valamire? Felfedezték-e Tapolca meleg vizű forrásait? (Minden bizonnyal igen.) Vajon jártak-e a Szeleta-barlangban? Ezekre a kérdésekre soha nem kapunk választ, mint ahogy arra sem, hogy miért nem lakták ezt a kényelmes, minden igényt kielégítő területet jó néhány évezreden keresztül.
