A mai napon azokra a miskolci zsidó honfitársainkra emlékezünk, akiket a német megszállás után először gettóba zártak, majd meggyilkoltak a vészkorszak idején.
A II. világháborúban a német megszállás fordulópontot jelentett a miskolci zsidóság számára. A mai Arany János utca és környékén (a belvárosban) gettót alakítottak ki a hatóságok. Ebben a városrészben hozzávetőlegesen 1200 zsidó család lakott ekkor. Ide költöztettek még tízezer embert 1944 májusában. Miskolcon a gettó kiürítése június 5-én kezdődött el. 1944 júniusában a megye településeiről és a miskolci gettóból 15.464 magyar állampolgárt vasúti vagonokon megsemmisítő halálgyárba deportáltak Auschwitzba.
Az 1941-es népszámlálás szerint Miskolcon körülbelül 10 500 zsidó élt, ami a lakosság 13 %-át jelentette. 1949-ben Miskolcon 2025 izraelita vallású polgárt számoltak össze. A Miskolci Zsidó Hitközség tagjainak a 80 százaléka elpusztult 1944-45-ben.
A nácik által levezényelt holokauszt Miskolcon egy korszak végét jelentette. 1944 tavaszán és nyarán időszerűvé váltak Vörösmarty szavai: „Most tél van és hó és csend és halál”.
A holokausztban meggyilkolt honfitársaink kiemelkedő értékeket teremtettek a Szinva völgyében. Becsületesen dolgoztak, gyarapították városunkat. Az 1940-es évtizedben a miskolci közélet elvesztette azt az intellektuális közegét, amely képes lett volna városunk múltját megértve, a megyeszékhely jelenét látva, a holnap kihívásait ismerve „saját receptben” megfogalmazni Miskolc küldetését, feladatát a világban.
Ezért a lokálpatrióták véleménye szerint a holokauszt története Miskolcon elválaszthatatlanul összefügg a polgári középosztály elvesztésének történetével, amelyben egyúttal az elmúlt emberöltő várospolitikai kudarcai is gyökereznek.
A mai napon megidézzük a vészkorszak miskolci áldozatainak a szellemét. Kegyelettel emlékezünk a meggyilkoltak ezreire. Sosem feledjük emléküket!
Fotó:
Akkor és most… sorozatunk 30. része
Palóczy László utca 1913. és 2023. években
Amikor még a zsinagóga előtt látható volt a Pece-patak…
