A 2023-as Ünnepi Könyvhéten jelent meg Malejkó Norbert második verseskötete a Parnasszus Kiadó gondozásában Hegymély címmel. „Fülszövegében” Fecske Csaba méltatja az új kötetet. A szerző Musil reményt adó gondolatát választotta könyve mottójául: „eljön majd egy távoli nap, amelyen új szellemi hódítók nemzetsége száll le a lélek termékeny völgyeibe.”
A lélek termékeny völgye jelenik meg Malejkó Norbert kötetbéli verseiben. Előző könyvében kérdéseket tesz fel, és válaszokat keres a lét értelmét kutatva, ebben a kötetben a megtalált, otthonos világról ad hírt. Három ciklust alkotnak a versek. A Lobbanások ciklus bevezető költeménye a kötetcímet adó vers: „Tudjátok ti jól, / mélység van bennem. /Ősi félelem / csillog szememben. / Adomány és átok / a hegy mélyén élni. / Lejjebb és lejjebb, / míg van mit remélni.” (Hegymély)
A ciklusban 22 magyar és világirodalmi költő egy-egy versére reagál, reflektál. Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Füst Milán, Zelk Zoltán, Jékely, Áprily, Reményik, Radnóti, Vörösmarty, Kosztolányi, József Attila egy-egy rövid versének hangulata, gondolata, kezdő szava, sora mozdít benne érzéseket, emlékeket, álmokat. A világot járva egy-egy országban a klasszikus költőket olvassa, soraik ihletik lírai rácsodálkozásra, lételméleti válaszokra, megőrizve költői szuverenitását, egyéni hangját. Blake, Quasimodo, Hernandez, Rilke, Cvetajeva, Shakespeare, Octavio Paz, Jiménez, Neruda, Whitman egy-egy versét gondolja tovább. García Lorca Kivágtak három fát című versére így reagál: „Három volt. / (A múlt rágta fiatal gyökerét.) / Kettő maradt. / (A jelen megette gyümölcsét.) / Egy lett. / (Ágai a jövőt keresték.) / Egy se lett. / (Madarak vijjogtak a kiürült táj felett.)”
Az előző kötet izgatott istenkeresése után itt a megtalált bizonyosság: „Kívül, belül Isten. / Nem kell félned.” (Kívül, belül) Isten képe felizzik egy-egy érzésben, hangulatban, tájban: „Virágok, füvek dicsérnek, / hangjukkal Uram.” (Magvető) Vallja: „Több köt hozzád, / mint önmagamhoz. / Néha egészen egyek vagyunk,”. (Morzsák, kettő)
Úgy érzi, megtalálta önmagát, helyét a világban: „Aki csillagokról mesél, / nem tévedhet el / a benső tájon. / Akiben a kint és a bent / egyszerre lebeg, / most él ezer életet.” (Lámpások) A létezés gyönyörűségét érzi, a megtalált nyugalmat: „ami fájt, valahogy / átalakult könnyű létté, / magad is meglepődsz, / ilyen lettél? / És tudsz szeretni, / tudsz nem tudni, / szabaddá megérni gyönyörű megélni.” (Szárnyalás)
A Gyönyörködések ciklus az életöröm tobzódása, az élet dicsérete. Az otthon melege, fiai szava, kedvese szerelme, Miskolc, a Szinva, a Bükk, Bánkút, a Hámori-tó szépsége magával ragadja. Lelkét betölti az „életszivárvány”: „Pipacsvarázs, színmormolás, / világvonzás, virágnyugvás, / darázs zsongás, fűhullámzás, / levélrengés, örökcsengés. / Tenyerek ere, végtelen terek, / új szerelem, gyermek szeme, / nagyság-hála csapdájában / kívánságok szivárványa.” (Életszivárvány)
A kötet harmadik ciklusa: Rejtjelezések. A kozmikus végtelenség, az ember alkotta idő, az emberi élet végességének megváltoztathatatlansága, a természet csodálatos, megújuló körforgása a megfejthetetlen rejtjelek. Az Univerzum jeleit visszhangozza, az ember esendőségét kutatja: „Napsugár, / amikor szűz szemembe fényt először ontottál, / levegő, / amikor tüdőmbe először hatoltál, / élet, / amikor befogadtál, / nem ígért senki semmit, / nem hitegettek, / azt se mondták, hogy örökké élhetek, / akkor miért van / ez a mérhetetlen szomorúság a szívemben?” (Kérdezve halkan) Számvetést készít: „Számot vetek a nagy egésszel, / figyelem, hogy sarjad a fű széle, / alkalmazkodik az élet. / Nincs mit mondani, / szemlélve próbálok vallani, / mozdulatok nélkül fejet hajtani.” (Számvetés)
Malejkó lírája egyszerű, eszköztelen, szemérmes. Talán ezért érezzük hitelesnek. Ebben rejlik ars poeticája, ebből bomlik ki költői világképe is. Álma, vágya: „Ha újra születnék / fa szeretnék lenni, / jó mélyen földbe / gyökerezni, ággal / éghez emelkedni, / lennék madarak / pihenője, éhező / bogarak etetője, / árnyéka csöndre / szomjazónak, / táplálna az eső, / ölelném a földet, / egyetlen színben / ragyognék, folyton / örökzöldben.” (Ha újra születnék)
Hegymély című kötete sokakat megszólító válogatás, várjuk a folytatást!
írta: Dr. Szabó Istvánné
