Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt…
6. rész
„A miskolciak bizonyára ráismernek a környezetre, melyben hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján új szobrot, Varga Miklós Emberpár című alkotását avatják. A Győri kapui lakótelep egyhangúságát segít majd feloldani ez a térplasztika, mely két nagyüzemünk, az LKM és a DIGÉP dolgozóinak segítségével készült.” /Déli Hírlap 1975.03.12./
A hét méter magas térplasztikát 1975. április 3-án, csütörtökön délután avatták fel a Győri kapu 83-85-ös számú lépcsőházak előtt. A szobor elemeit a Lenin Kohászati Művekben öntötték. Az esztergálást a DIGÉP vállalta el. A 40 cm mély medencében, a feszített víztükrön évtizedekig „ringott” a szoborkompozíció sziluettje.
Varga Miklós az alábbiak szerint fogalmazta meg a felkéréshez fűződő koncepcióját: „Mikor a térplasztika készítésével megbíztak, nem kisebb feladatot róttak rám, mint hogy próbáljam valamiképpen kifejezni ennek a nagyvárosnak — a vas városának — a lényegét.”
A szobrászművész az acélváros identitást öntötte vasba, magyarán a város 1948 utáni önazonosságát jelképezi a kompozíció. A térplasztika a progresszív, szocialista kulturális korszak emblematikus alkotása. Egy korszaké, amely a mai napig tart városunkban. Az elmúlt emberöltő során politikai kurzusok jöttek mentek a Városházán, de a szívekben a mai napig él a szocializmus öröksége, még akkor is, ha az acélváros toposz az Emberpár kompozícióval együtt, napjainkra megkopott.
A szobor arra figyelmezteti a miskolciakat, hogy kulturális korszakváltás nélkül lehetetlen polgári korszakot építeni a Szinva völgyében.
A lokálpatrióták abban bíznak, hogy a 2020-as évtized végére sikerül lezárni a múltat, új kulturális korszakot nyitni, hogy a 2030-as évtizedben aranybetűkkel írjuk a jövőt.
