Múltidéző sorozatunk
Reiman Zoltán, miskolci lokálpatrióta tollából – 55. rész
Nem sokan ismerik a Miskolcon élők közül Csorba György nevét, pedig egy kivételes képességű tudós-feltaláló-tanárról van szó, aki akár a Nobel-díjat is megkaphatta volna, ha idehaza valaki felvállalja a felfedezése anyagi finanszírozását. Nem így történt, így Watson-Watt révén majd’ egy évtizeddel később terjedt el a radar őse, és a brit tudós neve került be a történelemkönyvekbe.
Csorba György 1922. november 23-án publikálta élete fő művét, a radar elődjét a Magyar Földrajzi Társaság előtt, műszaki leírást mellékelve hozzá.
,,… egy készüléket szerkesztettem, mely két rádióállomásról származó irányleadások alapján a légi közlekedésnél szükséges kellő gyorsasággal lehetővé teszi ama pont földrajzi helyzetének meghatározását, amely helyen a légi jármű a felvétel pillanatában van.”
(Eperjesi Nóra – Takács Balázs: Csorba György élete és munkássága)
A felfedezés olyan értékes volt, hogy Csorba Györgyöt a magyar honvédség is kitüntette. A tudós által összerakott készülék fokpercnyi pontossággal működött, ha talált volna befektetőt és sikerül a tömeggyártása, valószínűleg ő vonul be a történelembe mint a radar feltalálója.
A találmány megvolt, azonban hiába a sok vállveregetés és kitüntetés, magyar földön nem láttak fantáziát benne. Az évek pedig teltek-múltak… Egészen érthetetlen okokból a Magyar Szabadalmi Hivataltól végül nem kapott szabadalmi jogot a találmány. Két magyar minisztériumnál is hiába járt a feltaláló, pénzhiány miatt mindkét helyről elküldték. Már a harmincas évek elején jártunk ekkor.
Az angolok 1938-ra kiépítették radarhálózatukat, a németek csak a második világháború végére tették meg ugyanezt. Állítólag mind a német, mind a szovjet katonaságot élénken érdekelte Csorba György munkája a nagy világégés során.
Utolsó éveire a nagy polihisztor cukorbetegsége miatt megvakult, de a kutatást nem hagyta abba, sőt, a matematikai műveletek elvégzését fejben folytatta. 1945. szeptember 19-én hunyt el, sírja a Deszkatemetőben található.
kép forrása: Wikipédia
