Az amerikaiak július 4-én ünneplik függetlenségük deklarálását. Piros, fehér és kék színekbe öltözik szinte egész Észak-Amerika. A tengerentúli Brit Birodalom elnyomása ellen lázadtak fel és választották a szuverén élet méltóságát. Az amerikaiak ünneplése közepette – a tűzijátékkal, az USA zászlójával és nagyívű beszédekkel – egy kicsit magunk is kedvet kapunk az ünnepléshez.
A pattogós, lendületes La Marseillaise-t hallgatva egy kicsit franciának, és az elnyomás ellen felkelő polgárnak érezhetjük magunkat.
Mi köze van ennek a világszerte ismert eseménynek, hozzánk Kárpát-medencei magyarokhoz?
Történetesen a magyar történelemben óriási horderejű esemény történt 907. július 4-én. A honfoglalást követően pár évvel sereg érkezett felmenőink elnyomására. Az sztyeppei, nomád törzsi szövetséget nem nézte jó szemmel a feudális Európa nagy része.
A magyarok térfoglalását visszaszorítandó, európai koalíciós hadsereg vonult kelet felé, a Duna mentén 907 nyarán. A magyar és koalíciós seregek Pozsony közelében összecsaptak. A Keleti Frank Királyság által vezetett sereg jelentős létszámfölénye ellenére a csata magyar győzelemmel végződött, s így lehetőség nyílt a “kalandozások” korszakára.
A fentiekben kifejtett gondolatmenetből azt a konklúziót ajánlom fel az olvasónak, hogy emlékezzünk és merítsünk erőt múltunkból!
Nemzeti ünnepeink, mint például március 15-én vagy október 23-án, jelentős történelmi eseményeket elevenítenek fel múltunkból, azonban mindannyiunkban ott van egy ambivalens érzés, hogy egyszerre csodásak és katasztrofálisak ezek az események.
A Szent István-i államalapításnak a győztes pozsonyi csata teremtette meg a feltételeit.
Összegezve: július 4-e a szuverenitás megőrzésének napja, mely napon egyenes háttal emlékezhetünk elődeink bátorságára és hősiességére.
írta: Nagy Dániel Miklós
kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pozsonyi_csata
