Múltidéző című sorozatunk Reiman Zoltán, miskolci lokálpatrióta tollából – 6. rész
Több mint száz éve annak, hogy nemzetünk elszenvedte legnagyobb tragédiáját. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a történelmi Magyarországot darabokra szaggatták a győztes hatalmak. Minden logika nélkül büntették azt az ezeréves nemzetet, amely évszázadokon át védte, óvta Európát és vele identitását. Nincs még egy olyan nemzet hazánkon kívül, melyet saját határai vesznek körül.
A történelmi Magyarország területének több mint kétharmadát, lakosainak több mint felét veszítette el. Hazánk lakossága hét és félmillióra csökkent, három és félmillió magyar került határainkon túlra. A békeszerződést meghozó hatalmak az etnikai térképet sem vették figyelembe.
Miskolc a trianoni békeszerződés után a régió központja lett, ezzel együtt rengeteg határainkon túli, otthonról elüldözött, ellehetetlenített magyar érkezett városunkba. Szinte nincs olyan miskolci, akinek ne lennének felvidéki gyökerei. Először Szentpáli Istvánra, majd Hodobay Sándor polgármesterekre hárult az a szerep, hogy megoldást találjon a rengeteg menekült problémáira. Ugyanis ezeknek az embereknek munkát, kenyeret és lakhatást kellett biztosítani. De nem csak a magyar emberek, hanem intézmények is Miskolcra kerültek a Felvidékről. Ekkor költözött ide többek között az Erdőigazgatóság vagy valamivel korábban, de szintén a kirekesztés miatt az eperjesi jogakadémia.
A történet folytatása ismert. A revízió nem vezetett eredményre, a határokat véglegesítették. A második világháború után hatalomra kerülő szocialista vezetés pedig asszisztált a határainkon túli magyarság asszimilálásához. Csak a rendszerváltozás után fordult jobbra a helyzete valamelyest külhoni testvéreinknek, majd az Európai Unió ismét egyesítette a szétszakított nemzetet…
Jelenleg az emlékezés az egyetlen, amit tehetünk. Egy főhajtás a több millió, sokat szenvedett magyarért és egy ima a több tízezer áldozatért!
Hadd zárjam soraimat József Attila gondolataival, egy rövid idézettel egy sokak által ismert 1922-ben írt verséből.
,,Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!”
írta: Reiman Zoltán
