Múltidéző című sorozatunk Reiman Zoltán, miskolci lokálpatrióta tollából- 5. rész
Az 1930-as években templomot terveztek a mai SZTK rendelőintézet helyére. Az alapjait lerakták, de pénz hiányában nem épült meg. Ennyi információval rendelkeztem, amikor elkezdtem kutatni a Csabai kapui Református Egyházközség el nem készült temploma után.
Egy másik forrás szerint az elkészült alapokra 1952 és 1954 között épült fel Ulrich Ferenc tervei alapján az SZTK mai épülete. Ez így is történt. De a templomnak csak az alapja készült el vagy vissza kellett bontani?
Az igazságot egy 1993-ban íródott cikkben találtam meg, Ágoston István református lelkipásztor meséli el a történetet.
,, A Csabai kapui Református templom eredetileg a jelenlegi városi rendelőintézet (SZTK) helyén épült 1950-ben. Nagy lelkesedéssel fogott össze a gyülekezet Kádár Zoltán – azóta elhunyt – lelkipásztor vezetésével, hogy az általa megálmodott, ízléses, modern, több szintes templomot felépítsék és otthona, központja legyen az egyházközségnek. Már félig felépült az Úr hajléka. Az alagsori részeket, hol gyülekezeti terem kapott helyet dr. Enyedy Andor, Tiszáninneni püspök fel is szentelte. Ott tartották az istentiszteleteket, amikor 1952 májusában az I. Kerületi Tanács és az Egészségügyi Minisztérium képviselői megjelentek, igénybe vették a szép telket, a rajta lévő építményt felszámolták. Mindezt úgynevezett „közérdekből” tették, azzal a cinikus megjegyzéssel: „Miskolcon megfelelő számú templom áll rendelkezésre.”(Észak-Magyarország, 1993. augusztus 24., Egyházközség – templom nélkül, 3. oldal)
A félig kész templomot visszabontották alapjaira, az építési anyagot pedig egy, a tanács által kijelölt telekre szállították az egyházközség költségén. Ekkor újabb meglepetés érte híveket, hiszen a terület magánkézben volt, birtokháborítási pert kaptak a nyakukba. Végül az anyagok is elvesztek és a leendő templom reménye is…
Mindenképpen említést érdemel még, hogy az épület helyén eredetileg a legendás Vörös rák csárda állt, melyet a két világháború között bontottak el.
írta: Reiman Zoltán
