Reiman Zoltán, miskolci lokálpatrióta tollából – 2. rész
Balkovics Pál, az árvízi hős
Miskolcon 1878. augusztus 31-én hajnalban borzalmas események játszódtak le. A magyar történelem legtöbb halálos áldozatot követelő természeti katasztrófája történt azon a napon. Több névtelen hős született akkor, de a legtöbbjük neve nem maradt meg az utókor számára. A legtöbb esetben a katonák hőstetteiről olvashatunk, de egy-egy civil polgár is kitűnt hősiességével.
Balkovics Pál az egyik ilyen miskolci volt, aki a feljegyzések szerint a legtöbb ember életét mentette meg az árvíz idején.
,,Ez az ember, egyszerű polgár, iparos, köteleket bocsátott a vízbe lámpással ellátva és 28 életet mentett meg.”
Balkovics Pált Szűcs Sámuel is említi naplójában. A Magyarországi Iparosok Név- és Lakjegyzéke szerint a hősünk kötélgyártó iparos volt, evangélikus vallású. Neve így örökre fennmaradt nekünk, kegyelettel emlékezhetünk rá. Ki tudja, hogy közülünk éppen kinek a felmenőjét mentette meg a kötélgyártó mester.
Városunkban több szintjelző maradt fenn, melyek mutatják nekünk, hogy mekkora volt az ár. Manapság a minorita templomnál, a színház oldalán, a Megyeházán, és az evangélikus templom falán látható ilyen szintjelző.
Csak emlékeztetőül:
A Bükkből lezúduló, hömpölygő árhullám augusztus 31-én hajnalban meglepte a miskolciakat, váratlanul csapott le rájuk. 277 ember halt meg ekkor. A városban egyes helyeken 4-6 méter magasan állt a víz, a menekülés esélytelen volt. 2182 ház semmisült meg, a kár 1 739 771 koronára rúgott, de az 1838-as pesti és az 1879-es szegedi árvízzel ellentétben Miskolc magára maradt a károk elhárításában. (Az említett két elemi csapás esetében országos összefogás indult, Szeged belvárosa teljesen megújult, újjáépült.) Városunk is kapott rengeteg felajánlást és támogatást, ám ezek mértékét össze sem lehet hasonlítani a két, fent említett településre érkező segítséggel.
A katasztrófa után a malmokat – mint a bajok feltételezett fő okozóját – felszámolták a Szinva patakon, a medrét kitakarították. Az áldozatok emlékére 1928-ban a Szent Anna téren emlékművet állítottak.
írta: Reiman Zoltán
