Fogadjátok szeretettel dr. Jacsó Pál, ügyvéd, miskolci lokálpatrióta Tornyok alján című versét.
Tornyok alján, pincék mélyén alszik az idő,
– az öreg toronyórában megállt az ütő –
álarc mögé bújik sokszor, mikor követem,
megkopottan-kacskaringós macskaköveken.
Itt lassabban forog a Föld, az élet megpihen,
itt nem fog stresszelődni többé, hidd el senki sem.
Összekeveredik bennünk: múlt-jelen-jövő,
az öreg toronyórában, ébred az idő.
Görbe éjszakák után a hajnal, villamosra vár,
a csonka óramutató épp gyök-kettőre áll,
még a kutyák sem ugatnak, hallatszik a csönd
(az esti műszak fenn az égben, izzó vasat önt…)
Állj meg egy jó szóra vándor, megvár életed!
Értéked egy pohár mellett, itt lemérheted.
A berozsdált mutató is, újraindul ám!
Az árnyékok is vidámabbak a templom falán.
Ha tehetném, úgy belesnék az álarcod mögé.
Jöjj egy fröccsre, ülj le ide barátok közé!
A homokóra lustasága csak egy pillanat,
több emberöltőt is bejárunk egy este alatt.
Tornyok alján-pincék mélyén, szalad az idő,
– az öreg toronyórában már pörög az ütő –
álarc mögé bújik sokszor, de én követem:
barátkozzunk, kezet fogunk és letegezem.
Görbe éjszakák után a hajnal, villamosra vár,
a csonka óramutató álmában kiabál…
az esti műszak fenn az égben, kisfröccsöket önt,
reggelig még velünk mulat pincékben a csönd…
Miskolc, 2015. szeptember 19.
(A fotó a Rákóczi F. utca 15. szám alatt található kapubejáratról készült.)
