Múltidéző sorozatunk
Reiman Zoltán, miskolci lokálpatrióta tollából – 65. rész
Azt mondják, minden városban van egy olyan egyéniség, amilyen Dzsekszon volt az ezredforduló környékén Miskolcon. A mai napig emlegetik a különc figurát, mert volt valami különleges benne.
Talán az, hogy szerette az embereket és mindenkivel barátkozni próbált. Biztosan sokan emlékeztek rá, hiszen a kilencvenes évek közepétől folyamatosan lehetett találkozni vele a főutcán. Mindenkinek csak Dzsekszonként mutatkozott be, az igazi nevét senki nem tudta, és ő azt nem is akarta elmondani senkinek. Példaképe volt Michael Jackson, ezért hívatta magát így. Különleges motyogását, mozdulatait, táncát, mimikáit nem lehet elfelejteni.
Az igazi neve Szukup Tibor volt, 11 testvérével és az édesanyjával együtt a Szondi-telepen lakott. Az édesapja sajnos fiatalon elhunyt, Dzsekszon második gyermekként érkezett a családba. A Szukup család nagy szegénységben élt, de tisztességesen.
Gyermekként Girincsen volt intézetben, majd Hernádkércsre került. Kalandos gyermekkora volt… Miskolcot nagyon szerette. Sokszor egy csokor virággal indult neki napi sétájának, hogy minden szembejövő hölgynek tudjon adni ajándékot. Ennek ellenére sokakat taszított az enyhén értelmi fogyatékos fiú stílusa, viselkedése. És…, bizony sokan bántották, nem csak szóban, hanem tettlegesen is… Ráadásul sokszor meglopták…
2000. február 26-án terjedt el a hír a városban: Dzsekszon egy balesetben életét vesztette. Még az édesanyja is a belvárosban kapta az információt, aztán később, az esti órákban értesítették hivatalosan. Amikor előző este nem ment haza a fia, még nem gondolt semmi rosszra, máskor is előfordult ilyen eset.
Szukup Tibor a felsőzsolcai vasútállomáson szenvedett balesetet. A vonat elé lepett 2000. február 25-én éjjel. Nem halt meg azonnal, pár órával a kórházba szállítása után hunyt el.
fotó: Eszlári Szécsi Zoltán nemzetfényképész
