Kedves Miskolciak! Fogadjátok szeretettel, olvassátok figyelmesen dr. Jacsó Pál ügyvéd, költő, miskolci lokálpatrióta gondolatébresztő versét.
MESÉK VILÁGA
A TÜCSÖK ÉS A HANGYA-1
Dolgozott a sok kis hangya, morogva a meleg bolyban,
hümmögött is: hogy az anyja, újév előtti téboly van.
Mert tavasszal jön a hangyász, feje, mint az traktorkormány,
elszippantja majd a jussát, a tekergő hosszú ormány…
Plusz még Áfát is fizetnek, a présen már alig van rés,
bár való igaz, hogy a Napnál, elmaradt az áremelés!
Serénykednek óraműként, jól felépített a rendszer:
ha fásulnak rockzene szól, és a „nemondjammégegyszer!”
Ezzel szemben, kinn a réten, egy fatuskó belsejében,
csak hegedül egész télen, pörgekalap a fejében,
egy szmokingos, spicces tücsök, ki csalódott a nejében.
Erre kimegy a fő-hangya: mert ezt, már ő sem hagyhatja!
Mi fizetünk adót-TB-t, ha nem hallgat, kihívom a helyi TV-t!
– Hívjad öregem nyugodtan, de nagyra vagy szorgalmaddal:
megvehetnélek kilóra, a szemafor kábelekért kapott,
múlt hónapi forgalmammal!
A TÜCSÖK ÉS A HANGYA-2
A hangya, mint egyszerű hivatalnok, nem akart hatalmat,
szorgalmával mindig megszolgálta az év végi jutalmat.
Mégis helyben járt húsz éve az előmeneteli létrán,
pedig kisfőnök is lehetett volna már, mondták neki: Méltán!
Minden reggel kézbe vette hát a diplomatatáskát,
benne lapult folpackban két nagy vajas kenyér,
húsz év alatt sem érezte meg a szabadság varázsát,
nem is tapsolt neki soha, egyetlenegy tenyér.
Vele ellentétben szomszédja a tücsök, a munkát kerülte,
de az összes nagyfőnök nótáját, ingyen hegedülte.
Meg is hívták minden esküvőre, bulira meg bálba,
míg a hangya meg csak várhatta a meghívókat,
kutatva a postaládát. Hátha…
Volt a hangyának egy igen tehetséges lánya,
aki idén felvételizett a jogi egyetemre,
de nem vették fel, mert volt egy fél pontnyi hiánya,
hát Londonba ment mosogatni
hangyaszégyenszemre.
De a tücsök fiát azt bezzeg felvették, egyszerre két helyre,
pedig pontszáma, még az utolsóétól is volt vagy fél méterre.
Marta is a hangyát az igazságérzete (de nagyon) belül:
– Csak az érvényesül ebben a rongyos életben,
aki mindenkinek nyájas alázattal, csak szépet hegedül?
De miután van egy fia is, ki épp orvosnak készül,
a hangya nagy titokban már egy éve hegedülni tanul,
pedig borítékolható, majd szégyenében kékül,
mert mit fejébe vett, nála nem üthet ki másként,
csakis nagyon balul: mert hiába tanul meg iparosként játszani
a jó száraz fával, ő már soha nem fogja megérteni,
mi a titok nyitja, hogy ragad a bélyeg.
Eladni a semmit, mézes-mázos hamis mosolyával,
hiszen tücsökéknél évszázadok óta, zsigerben a lényeg.
A TÜCSÖK ÉS A HANGYA-3
Egy szép napon a hangya
– beváltva még gyermekkori álmát -,
hegedülni tanult a rátarti-nagyképű tücsöktől.
Megtakarított kis pénzét, mind leckékre költötte,
míg napjait a tücsök strandon, s bárokban töltötte.
A kis hangya meg éjt nappallá téve, keményen dolgozott,
de ez nem volt elég, hát felvett még vagy harminc évnyi hitelt,
miközben meg azon gondolkodott gyertyafénynél este:
miből finanszírozza a tücsök, ezt a mérhetetlenül
rongyrázó, fényes életvitelt?
A tücsök meg lenézte a hangyát, pedig belőle élt vígan,
kiforgatva a példabeszédet: addig nyújtózz takaróval,
ameddig másnak van!
Nagy kevélységében kiment játszani a kukoricaföldre,
ott izzadt a hangya, míg nem jött a holdtölte,
száz méteres sorokban állt a rengeteg munka:
de a tücsök ennek, még a látványát is unta.
Egy hosszú levélen ülve nyűtte vonóját,
a hangya meg azt gondolta, ez már bizony
nagyon sok: Cseszd meg az áldóját!
De jött éppen a kombájn, s a táblát learatta,
így a La Fontaine-i történetet
évszádok múltán, végre helyre rakta:
konzervatóriumba nyert felvételt a hangya,
a kapát meg a kaszát vígan hátra hagyta,
ünnepelte is a világ számos koncertterme,
a kivagyi tücsök meg protein-töltelék lett,
egy hagymás-kukoricás, csilis babkonzervbe’.
