Eltelt 4 forduló az idei szezonból, de diósgyőri gólnak eddig ritkán örülhettünk. Mi történt a csapattal, hová lett a kezdeti tűz, a kombinatív játék, amit a tavasz kezdetén láthattunk?
Ezeket a kérdéseket nagyon kevesen tudják megválaszolni. Egy biztos, ez a csapat nem olyan, mint Radenkovic érkezése után. Hogy mi hiányzik a mostani keretből, arra nehéz rájönni. Az eredmények viszont magukért beszélnek.
Egy félig-meddig tartalékos Fradi érkezett Miskolcra, akiknek sokkalta fontosabb volt a nemzetközi szereplés, mint a hazai bajnokság első fordulói. A tavaszi bajnokin egy hasonlóan tartalékos csapatot meg tudtunk verni. Eltelt egy nyár, állítólag erősítések érkeztek a csapathoz, volt egy teljes felkészülési időszak, hogy a taktikai elemeket a pályán is begyakorolja a csapat. Ehhez képest egy rossz vicc volt, amit viszontlátunk a pályán. A srácok biztosan meglepődtek, hogy a meccseken ellenfél is van, nem csak egymás közt játszanak.
Az, hogy az első félidőben vaktában rúgjuk előre a labdát, állítólag a taktika része volt, hiszen a két erőcsatárunknak kellett volna megtartania ezeket a labdákat és néhány húzás után az ellenfél kapuja közelébe érni a támadással. Ez már önmagában egy tragikomédia, hogy ilyen megoldásokkal kell operálni, amikor a pályára annyi középpályást rakhatunk fel a keret mélységét tekintve, amennyit csak akarunk.
Az pedig a csapat tartását, de leginkább annak hiányát mutatta, hogy hátrányban is komótosan készült a brigád a kirúgáshoz, gyanítom, hogy edzői utasításra. Az ajándék második gólról pedig inkább szót se ejtsünk. Ami világos, ezt pedig a zéró kapura lövésünk is mutatja, hogy ebből a csapatból eltűnt az önbizalom. Eltűnt az akarás, hiszen az edző még egy-egy rossz megoldás után is megtapsolja őket. Nincs egy motiváló dorgálás, hiszen lényegtelen, hogy mit mutatnak fel a pályán, jár a taps.
De engedjük el a Fradi meccset, elvégre más anyagi lehetőségekből gazdálkodik a két csapat, nem őket kell megverni. Hanem a Debrecent és társait.
Szól a közhely, hogy a győzelmet nem kell megmagyarázni. Ennek ellenére kíváncsi lennék, hogy mi volt az oka annak, hogy nem rövid időre a Loki 10 emberrel úgy beszorította a csapatot, mintha mi lettünk volna emberhátrányban. Kaptunk egy félidőnyi előnyt, gyakorlatilag az első félidő egyetlen olyan alkalmát váltottuk gólra, amikor átjutottunk az ellenfél térfelére. Rendben van ez így? Hol van az állítólagos támadó futball?
El kell ismerni, hogy olyan csapatokkal csaptunk eddig össze, akik előttünk végeztek a tavalyi év végén. De hogyan szeretnénk előbbre jutni a tabellán, ha úgy nyerhetünk meccset, hogy az összes adódó helyzetünket gólra váltjuk, mert nem jutunk el többször a másik csapat kapujához? Vagy bízunk a szerencsénkben, hogy ők nem jutnak el a mi kapunkig?
A kérdések adottak, a közeljövő meg fogja adni a választ, hogy kidurran a Radenkovic-lufi, vagy a játékosok végre megértik, hogy merre kell mozogjanak az adott taktika alapján a pályán, ez pedig előre lendíti a csapatot egy jobb szereplés felé.
Neked mi a véleményed, melyik variáció fog bekövetkezni?
írta: Nagy Tamás
