Múltidéző sorozatunk
Reiman Zoltán, miskolci lokálpatrióta tollából – 64. rész
Miskolc szíve
Az Avas ismét divatba jött, ez nem is kérdés. Az elmúlt tiz évben azt láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy fesztiválok sora hozza fel a szórakozni vágyókat a hegy oldalába. A pincék megújul(tak)nak, és ma már olyan mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ha venni akarunk egy csinos pincét borházzal együtt mint amilyen mélyen az Avas oldalába nyúlnak ezek az 5-600 éves járatok.
Jó ezt látni. Persze nem a drágulást, hanem az érdeklődést. A tilalmas erdőbe visszatért az élet hosszú-hosszú évtizedek után.
Reiman Zoltán: A város közepén
Sétálok az öreg Avas macskaköves útjain,
tűnődöm a múlt elfeledett árnyain.
Ki volt az első, ki úgy gondolta, kell ide egy pince,
hogy a szőlő értékes nedűjét benne el is rejtse.
Mely kéz ültette az első tőkét a hegy oldalába,
hogy annak gyümölcsét később majd megtalálja.
Ki volt, ki építette az első templomot?
Egy szakrális központban gondolkodott.
Városunk nagyjai nyugszanak a hegy gyomrában,
melyet a város tart, ölel át szerető karjában.
És a Jézus-kútja az Avas oldalában,
vajon tényleg látta a Teremtő fiát önmaga valójában?
Ha majd egyszer az Avas újra régi fényében tündököl,
az elődök biztosan büszkén tekintenek majd le ránk onnan, odaföntről.
