Múltidéző sorozatunk
Reiman Zoltán, miskolci lokálpatrióta tollából – 63. rész
A XVII. század végén az egyház és a városi igazságszolgáltatás még szimbiózisban élt egymással Miskolcon. Az egyházi szabályokat, bűnöket szigorúan számonkérték a lakosságon is. A házasságtörést és a paráznaságot keményen büntették. Mindazonáltal az kevés esetben fordult elő az országban, hogy halállal lakoljon valaki, kiváltképp, ha a város főbírójáról, azaz mai nevén polgármesteréről legyen szó. Dobrossy István a korai politikai gyilkosságok és koncepciós perek közé sorolja az esetet.
A legérdekesebb miskolci büntető és házasságtörési per Kondai Kis Mihály (1666 körül – 1698) nevéhez fűződik. Kis Mihály a felsőborsodi Kondó községből származhatott. Nemesi címét még apja Kys András kapta 1667-ben I. Lipót császártól. Mihály nevű gyermekéről is említést tesznek, úgyhogy olyan 30 éves lehetett az eset idején. 1698-at írtunk ekkor, a török már a határon túl, a Habsburg a határon belül. Kondai úr pedig a főbírói székben. A városon mély nyomot hagyott a háromfelé adózás és még nem is sejtik eleink, hogy micsoda megpróbáltatások várnak rájuk a XVIII. század első évtizedében.
De mi is történt pontosan? Szeptember 19-én történt egy szerelmi légyott, mely halállal végződött. Főbírónk Szűcs András gazdag gazdálkodóhoz volt hivatalos vacsorára. Jót mulattak, italoztak, majd elindultak hazafelé este nyolc óra magasságában. A Szinva mellett, az evangélikus templom környékén, egy palánk-kerítés mellett találkozott a mulatságon szintén résztvevő Eörsik nevű – úgy írják, hogy rossz hírű asszony, valószínűleg prostituált lehetett – asszonnyal. Szűcs András és három másik polgár jelen volt az esetnél, bár erről a bíró nem tudott, mert elrejtőztek a patak partján. A szükséges lépéseket megtették a tanúk, így a házasságtörési per azonnal megindult a paráználkodók ellen.
Az ítélet fővesztés volt. Ebben az időszakban szigorúan büntették a hűtlenséget, mégis meglepő volt az ítélet. Egyes források szerint a tanács és az esküdtek azt próbálták ezzel megmutatni mindenkinek, hogy a törvény egyforma szigorúsággal sújt le, bárki is üljön a vádlottak padján. A tanács határozatát a megyei szék is helyben hagyta, így az ítélet október 4-én jogerőre emelkedett. Hiába a főbíró ügyvédjének, Miskolczi Istvánnak minden furfangja, a házasságtörőt halálbüntetéssel sújtották. Indoklásként felhozták, hogy a vádlott a hivatalát meggyalázta és a gyanúsítás négy szemtanú által bebizonyíttatott.
A per tanulmányozása után – a tanúvallomások dokumentumai fellelhetők, legalábbis a XX. század elején még megvoltak – Szendrei János szerint egyértelműen léprecsalták Mihály urat. A mulatság alatt is folyamatosan kacérkodott a főbíróval a kétes erkölcsű menyecske, majd hazafelé ott várta, ahol tudta, hogy el fog haladni. A kerítés mellé csalta, a négy szemtanú pedig nem messze figyelte őket. Valószínűleg az ítélethozó bírák és esküdtek is részlehajlóan döntöttek, hiszen a helyzet egyértelmű volt.
De vajon mi szükség volt erre a nagy összefogásra? Mit tett, vagy mit nem tett Kondai főbíró? Miért kellett megölni? Mit tudott? Ezekre a kérdésekre soha nem tudjuk meg a választ, mindenesetre Szendrei szavait idézve:
,,Évkönyvünk ezen lapja azonban XVII-ik századbeli igazságszolgáltatásunk egy sötét lapja marad.”
(Szendrei János: Miskolc története és egyetemes helyirata IV. 292. oldal)
Eörsik asszony valószínűleg megkapta jutalmát a bíró elcsábításáért, azt is pontosan tudták – mivel terhes volt -, hogy nem fog büntetést kapni. A vizsgálatot ellene felfüggesztették, s a városi iratok szerint semmi nyoma, hogy valaha bűnhődött volna tettéért…
