Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt… 9. rész
Neonfelirat alatt pompázott egykor a miskolci Mese
„Már az utolsó simításokat végzik, a Tanácsköztársaság hűtőtelepen épülő Mese cukrászdában, így minden valószínűség szerint szeptember első napjaiban vendégeket is fogadhat az új egység. (…) A terv szerint a cukrászda mellé szökőkutat is építenek. A hangulatosnak ígérkező környezet szinte kínálja magát, hogy kerthelyisége is legyen a cukrászdának.”
Déli Hírlap 1980.08.29.
„Az ülve fogyasztásra berendezett részben vagy nyolc-tíz kis kerekasztalt fognak körbe nagyméretű, vasvázas, kárpitozott ülő ¬bútorok, amelyek igen alkalmasak egy hivatali váróterembe, de nem ide. Nagyok az asztalokhoz, úgy kell bennük hátradőlni, hogy az asztalról nem lehet fogyasztani. Gyermekeknek való méretű bútorok nincsenek a Mesében, csak a mesében. Van viszont több tábla, amely udvariasan a dohányzás tilalmára hív fel. Ez igen jó, azt a tévhitet kelti, hogy olyan hely a Mese, amilyen mostanában csak a mesében van: dohányzás mentes, s ha ilyen, bizonyára szeszmentes is.”
Észak-Magyarország 1980.09. (benedek)
„Reggel hét órakor már nagyüzem van a miskolci Mese cukrászda hátsó traktusában, a cukrászüzemben. Félórával ezelőtt begyújtották a kemencéket, forognak az elektromos habverők.
— Milyen finomságok készülnek ma?
— Nálunk hét végén van a legnagyobb forgalom. Krémesből legalább kétezer darabot készítünk, de sok fogy a Rákóczi-túrósból, a tejszínkockából, a somlói galuskából és a többi süteményből is — mondja Szilvást István cukrász.”
Észak-Magyarország 1985.01.21.
Neonfények, mesefigurák, habos sütemények, születésnapok, családi programok, bérházak ölelte mesevilág, a ’80-as évtized legendás cukrászdája: a Mese, amely 1980. szeptember 13-án nyitotta meg kapuit.
Régen minden jobb volt? Aligha, csupán más volt. A belváros is állandó mozgásban van, üzletek nyitnak és zárnak, a generációk egymásnak adják a kilincset Miskolc frekventált részein. Ugyanakkor az igaz, hogy 1980-ban (a cukrászda megnyitásának évében) Miskolc még ereje tejében volt. Az 1970-es évtized utolsó évében ki hitte volna, hogy a 207 ezer fős iparvárosban 44 évvel később 60 ezer fővel kevesebben fognak élni, identitásválságot és útkeresést tartogat a jövő az acélvárosnak.
A színes neon feliratot szürke falak váltották, a meseszerű világ a miskolciak emlékeiben él tovább. A Mesének vége, de a Moirák tovább írják településünk történetét, és a nap végén csak ez számít.
Neked milyen emlékeid vannak a Mese cukrászdáról?
