„Ez az ismerősség talán legmélyebb tartalma egy ember életének. Ismerem a levegő ízét és illatát, ismerem az utcák szagát… A szülőváros emberi és családi bizalmassága árad minden kapualj alól. E városban másképpen járok az utcákon, nyugodtabban, mintha óvna és rejtene itt valami…” /Márai Sándor: Kassai őrjárat (részlet)/
Miskolc utcáin járva bennünk is felsejlenek a kassai polgár gondolatai. A Szinva völgyéből elszármazottak legbelül érzik, hogy ide tartoznak, hiszen itt nőttek fel, itt jártak iskolába, ide köti őket az ifjúkor gondtalan világa és az ősök hantjai a temetőkben. Sokfelé életem, de miskolci maradtam – vallják szerte a világban ezrek.
Akik itt éljük a mindennapjainkat pontosan tudjuk, hogy mennyi kreativitás, jó szándék, tehetség, emberség és szeretet szunnyad a „legnagyobb jövőjű magyar városban”. Közös vágyunk, hogy egyszer mindez kibontakozzon, hogy a legszebb arcát mutassa Miskolc.
