A Nemzeti Összetartozás Napján a diósgyőri országzászló avató ünnepségére hívjuk fel a figyelmet. A lent idézett beszédrészlet jól példázza, hogy a két világháború között a magyar társadalom hogyan viszonyult az 1920-ban bekövetkezett országvesztés tragédiájához.
A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1938. november 8-ai beszámolója szerint november 6-án vasárnap ereklyés országzászlót avatott a nagyközség lélekemelő ünnepség keretében Diósgyőrben a Felvidék visszacsatolásának örömére.
Vitéz Borbély-Maczky Emil főispán az alábbi gondolatokkal köszöntötte a jelenlévőket:
„Ez a zászló három kötelességet parancsol: hűséget a haza iránt, kitartást a történelmi Magyarországért folytatott küzdelemben és figyelmeztetést nagy tartozásunkra, amellyel még idegen uralom alatt maradt testvéreinknek adósai vagyunk. Még vannak sokan véreink, akik ott sínylődnek és várják boldog reménykedésben a felszabadulást. Megmutattuk eddig, hogy mit jelent, ha összefogunk és egységben megyünk történelmi céljaink felé. A magyar egység áttörhetetlen falat jelent minden ellenség felé. Erre a magyar egységre van szükség, hogy tovább menetelhessünk azon az úton, amelynek végcélja: minden magyar felszabadítása az idegen uralom alól.”
