Henryk Sienkiewicz lengyel Nobel-díjas író világhírű könyvének a címe Quo vadis, vagyis merre tovább. A könyv egy távoli világba, a Római Birodalomba kalauzol bennünket, ahol többek között találkozhatunk Nero császárral és a keresztényüldözés kegyetlen világával.
Miskolc utcáin járva személyes életünk során is számtalanszor tehettük már fel a kérdést: merre tovább? Elég egy kevéssé izgalmas péntek esti bulira, esetleg egy munkahely váltásra gondolni, de ezrek töprengtek már azon is, hogy Miskolc helyett egy másik településen folytassák az életünket.
Azt látjuk, hogy városunk történetében vannak fordulópontok, melyek arról szólnak, hogy milyen irányt vegyen Miskolc sorsa. Erre látunk példákat a dualizmus korszakában, a trianoni országcsonkítást következő évtizedben, és a 20. század derekán, a kommunista fordulat évei alatt is.
Utoljára a rendszerváltoztatás pillanatában szegezte a történelem nyers erővel a kérdést Miskolcnak: merre tovább? Az elmúlt emberöltő során több úton is elindultunk, láttuk, hogy a kitérő kanyarok után rendre megtorpantunk, elbizonytalanodtunk, olykor kétségbe estünk, esetleg részeredményekbe kapaszkodva az ismeretlen jövőben bíztunk.
Egy biztos, Miskolc a 21. században még nem adott világos választ a kérdésre, mert hiányzik a világos vízió, mely célt rajzol a horizontra, a civil kurázsi, mely megoldást kínál a problémákra és az elköteleződés, mely munkára sarkall akkor is, ha éppen fáj, nehéz és reménytelennek tűnik.
A Szinva völgyének története azt bizonyítja, hogy Miskolc akkor lesz ismét erős és sikeres város, ha pontos választ tud adni erre az egyszerű kérdésre: merre tovább?
