Miért ne tennék fel a kérdést, hogy mit jelentett nagyszüleink generációjának, a most hetvenes, nyolcvanas éveiket taposó korosztálynak egy életet végig dolgoznia Miskolcon? Mit jelentett hajnalban kelni, buszon zötykölődve munkába menni, kemény fizikai munkát végezni sok esetben nem nyolc, hanem tíz-tizenkét órában?
Felmenőink erőn felül teljesítettek. Látjuk, hogy ennek a munkabírásnak köszönhetően tudtak beköltözni egy összkomfortos panellakásba, ami az otthont jelentette, ahol a család nyugalomban és biztonságban élhetett. Tízezrek túlóráztak a végtelenségig. Az LKM-ben a szakemberek ledolgozták a munkaidőt és megkezdték a gmk-t, hogy jusson egy Trabantra, amivel a család elmehet nyaralni a Balatonra.
Társadalmi munkában tették szebbé lakókörnyezetüket. Ennek a generációnak a tagjai szabadidőjüket a kulturáltabb és otthonosabb lakókörnyezetért áldozta, elég, ha a közterületeink és a lakótelepeink állapotára gondolunk.
A pedagógusok délelőtt, délután és szombaton is oktatták és nevelték a diákokat. 40-50 fős osztályokban, rossz munkakörülmények között, kevés pénzért, tanteremhiánnyal küszködve tanítottak, magyarán tették, amit hivatásuk diktált a szívüknek, hiszen érezték a felelősséget a következő nemzedékkel szemben. Igaz, sztrájk helyett oktattak, neveltek és méltósággal viselték az embert próbáló körülményeket. Így váltak példaképpé sok ezer diák szemében Miskolcon. Micsoda pedagógusgeneráció volt az!
Köszönjük nagyszüleinknek, hogy kitartásukkal, szorgalmukkal, kényelmes életük feláldozásával és verejtékes munkájukkal erős és sikeres várost építettek Miskolcon. Meggyőződésünk, hogy a miskolci népléleknek a mai napig egy fontos részét képezi életpéldájuk.
Mindent köszönünk, igazi példaképek vagytok számunkra!
