A Magyar Hírlap 1976. február 9-ei számában a következőket írta: „Csaknem egy évtizedig tartó huzavonával épült fel Miskolc legmutatósabb vendéglátóipari egysége, a Junó szálló.” A cikk megjegyzi, hogy 1975-ben „10.975 kül- és 12.640 belföldi vendéget fogadtak a Junó portársai…”. Több mint 45 évvel ezelőtt közel 23.000 vendég egyetlenegy év alatt egy miskolci szállodában. Impozáns szám egy korszakból, amelyet a nehézipar fémjelez városunkban.
Plesz Antal építész fő műve a Junó szálló 1974-ben nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt a maga 108 szobájával, ahol akár 250 vendéget is el lehetett szállásolni. Utoljára 1999-ben működött szállodaként a napjainkban magántulajdonban lévő épület, ami hosszú évek óta teljesen kihasználatlanul éktelenkedik Miskolc-Tapolcán.
A miskolciak kötődnek a Junóhoz, hiszen legtöbbünk családjában élnek olyanok, akikben szép emlékeket idéz fel az épület, legyen szó egy bálról, lakodalomról, vagy csak egy jó hangulatban eltöltött vacsoráról.
Gyors fejszámolás: 48 évvel ezelőtt adták át a szállodát, 23 éve gyakorlatilag kihasználatlan torzóként áll az épület. A Junó településünkön az elmúlt két évtizedben a tanácstalanságnak, a gazdátlanságnak, a sikertelenségnek és a gyengeségnek a jelképévé vált.
Régiónk turisztikai központja ma Eger, de Hajdúszoboszló is másfél órás autóútra van városunktól. Ha fel akarunk nőni a feladathoz, hogy Miskolc igazi turisztikai főhadiszállása legyen térségünknek, akkor szállodákra és vendéglátóipari egységekre lesz szükség. A Junó szálló sorsát pedig rendezni kell a következő években!
Várjuk azoknak a jelentkezését oldalunkon, akik a szállodában dolgoztak a ’70-es, ’80-as években. Osszátok meg élményeiket a komment szekcióban!
Neked milyen élményed kötődik Miskolc emblematikus épületéhez? Lebontanád vagy megmentenéd az épületet?
